| Nincs elvégezve semmi. Lassan |
| megy a fehér üröm s a mályva |
| nagy bokrai közt meg-megállva. |
|
| Indul, fordul, nem tudja, hol van, |
| repül egy sárga porgomolyban, |
| himbálja ingatag magasban |
| a lombmeleg szél árapálya. |
|
| lelkekkel, mindenféle lénnyel |
| túlzsúfolt alacsony világban, |
| a kétfelé nyitott sötétben. |
|
| Érzi, a szúrós zöld szakállak- |
| sörények közt torkáig árad, |
| feje fölött egyszerre átcsap |
| a csípős, édes rothadásszag. |
|
| Mikor a gyalogútra rátér, |
| hónaljig érő gazba lábal. |
|
| Sás, káka hajlik a sziszegve |
| kanyargó, feltörő vizekre, |
| majd hirtelen rádől az ártér |
| párája vad nőstényszagával. |
|
| Mintha egy gyönyörre s haragra |
| ajzott test vergődne alatta, |
| s reszketve s vonakodva végre |
| meghasadna, hogy befogadja |
| bozontos, nedves hüvelyébe. |
|
|