még éjszakai kékben jázminok. |
Itt forr hát önnön körvonaltalan |
gyönyörében a névtelen titok. |
|
Egy váratlan meglobbant lepedő |
vészjelzése, és rá egy óriás |
fekete-fehér égben terjedő |
|
egy menekülő állat a sötét |
bozót földszagú útvesztőin át, |
kén-villódzásban cérnaszálnyi lét, |
egy zendülő, szakadékos világ, |
|
törékeny vállra zúduló teher, |
és hirtelen felszakadó gyönyör, |
ikerrózsa, derengő anyamell, |
a vér homálya, nyíló anyaöl. |
|
Vagy csak egy verdeső madár |
az ősvilági hársfa napmeleg |
barlangjaiban, káprázó homály |
a földközelibb mindenség felett. |
|
Hús-szirmain halvány ereivel, |
forró bibéjével, porzóival |
egy valószínűtlen virágkehely. |
|
|