A kert*

A virradat síkidomaiban
még éjszakai kékben jázminok.
Itt forr hát önnön körvonaltalan
gyönyörében a névtelen titok.
Egy váratlan meglobbant lepedő
vészjelzése, és rá egy óriás
fekete-fehér égben terjedő
szívdobbanás,
egy menekülő állat a sötét
bozót földszagú útvesztőin át,
kén-villódzásban cérnaszálnyi lét,
egy zendülő, szakadékos világ,
törékeny vállra zúduló teher,
és hirtelen felszakadó gyönyör,
ikerrózsa, derengő anyamell,
a vér homálya, nyíló anyaöl.
Vagy csak egy verdeső madár
az ősvilági hársfa napmeleg
barlangjaiban, káprázó homály
a földközelibb mindenség felett.
Hús-szirmain halvány ereivel,
forró bibéjével, porzóival
mozdulatlan vihar:
egy valószínűtlen virágkehely.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]