| Itt mindennek egyforma súlya van: |
| a teremtés forró páráival |
| egymásba habzó zsarnok elemek |
| kohóiban megsűrűsült anyag. |
| Fehér csíkos fekete kovakő |
| tompa tűzben, már-már valószínűtlen |
| gyönyöréül érzékeny hámú bőrnek. |
| Egy gyöngyházszín vagy zöldaranyba játszó |
| toll kifinomult aszimmetriája, |
| a heges szár gyűrött hegyében |
| A tüskebozót alvadt viharában |
| egy képtelenül fénylő égdarab |
| örvénye édes szőlőhéj-sötétben. |
| De a bevégzetlen tökéletesség |
| felszíne alatt lüktető homály |
| beírva kettős szívű csönddel. |
| A káka tömött bokrai alatt |
| recsegő torzs, sziszegve feltörő víz, |
| ki tudja, mily félig-csíráival |
| egy tőbbértelmű lehető világnak. |
| És égerfák halványvörös sebekkel. |
| A sás rostlemezes páncélzatán, |
| a csontszilánkos korhadáson |
| átnyomakodó nádas falain túl |
| vízitökkel, hínárral, erre-arra |
| sodrodó, lefelé tapogatódzó |
| gyökerekkel fekete mélység, |
| fekete-arany-ezüst villanások: |
| tüskés sügér vagy iszapos cigányhal. |
| A halál édes émelygése, aztán |
| zsombékok, nyirkos üregek |
| pézsmaszaga, viasz-húsos növények |
| keserű méze, csurgó verítéke – |
| s mindez majd a hús féleszméletében |
| folytatja síkos, érdes árapályát. |
|