| A fehéren villámló fájdalom |
| önkívületében mozdul s kilép |
| a hús meghasadt vérző kapuján át |
| a csökönyösen lüktető homályból, |
| és érdes hangok sebzik lázmeleg, |
| ingerlékeny bőrét, egy suta angyal |
| tántorog már-már elviselhetetlen |
| egy izzó ág rögződik sérülékeny |
| szembogarába, sárga folt körül |
| mozdulatlan remegő lila lángok, |
| egy óriás hegyek szabdalta tér |
| az érintetlen messzeségre tódul, |
| tömbök zuhognak, tűz-koloncokat |
| lődöz hánytorgó kráteréből |
| egy tengerekből feltorladt sziget – |
| s az izmok görcse-oldódása: hosszú |
| talpa alatt az omló part, az okker |
| föveny, a lágyan ívelt pikkelyek |
| bársonyos érintése-neszezése – |
| és arcra bukva szomjazó tenyérrel |
| az egyre nyirkosabb talajba – |
|