Múlékony fészkeiden át^*

A szakadékos vad tetők – gyalogszeder, szálkás mohar. Idomtalan kőroncsokon megtorlódó habos moraj. A bőrön maró veriték – menekülő madár szive – a mozdulatlan üldözők, a penge-út, a semmibe – csapdák, szándékok, kényszerek homályos útvesztőin át – egymáson vérrel átütő, egymásba roppant éjszakák. Virágörvény a földmeleg termékeny katlanaiból, villámló csillagaival ragadozó húsodba forr – hallod a testedből kivált zihálás robbanásait – múlékony fészkeiden át valami változatlanig!