Reszkető mező^*

1 Be vagy kerítve. Tűz-pokol, pipacs a reszkető mezőben. Darázs hímporban fuldokol. Kék villámok belém, belőlem. Egy mozdulatlan nagy madár a semmi katlanába vetve. Csillagzó kék-vörös homály torlódik védtelen szemedre. És robbanások, hangtalan, a föld alól a fák szívéig. A csend sötét kútjaiban forgó közepű gőz fehérlik. Érzékeny bőrön fut a láz, égő bozótok, szomjú rések, hegymélyben láva-tolulás, és robbanások, szívverések. Hámló ég, reszkető mező egy vörhenyes félhegynek árad, vad szakadék, forró tető, kacsok, feszülő héjú szárak-   2 A láthatár fennsíkjain, a menny aranytarajos örvényeiben a fény lobogó zászlai alatt morajosan gyülekező hadak, ezüsttel tusakodó fekete felizzó-alvadó döbbenete, tépett fáival, madaraival, karommal, csőrrel támadó vihar, kőfényű, citerazengésű zápor iramló-hőkölő forgatagából sziszegő ostor csap a pőre, verejték harmatozta bőrre-   3 S összezavart s kigyúlt érzékeid nyirkos zugait sorra meglelik, hogy visszavesz a hasztalan müvelt, változékony képekkel sűrü kert, rád dől sürgető ingereivel, a duzzadt szirmok, a síkos kehely, ahova majd a zsúfolt pillanat utolsó villámával belecsap, s szétrobban fészkében, a lágyan remegő hús boltozatában.