Hegek szabdalta puszta tér, |
fénytelen és árnyéktalan. |
|
Füstöl az ég, zuhog a szél |
falakon át, mészhéjon át, |
csapkodja sajgó koponyád. |
|
gyér növényzet, a maradék, |
szakadni kész gyökerü lét: |
szakadéknak hajszolt csapat! |
|
Aztán csak a csontig lemart |
tagolatlan gránit, bazalt. |
|
|