Fénytelen és árnyéktalan*

Hegek szabdalta puszta tér,
fénytelen és árnyéktalan.
Füstöl az ég, zuhog a szél
falakon át, mészhéjon át,
parttalan áramló folyam,
csapkodja sajgó koponyád.
Az ágaskodó, a riadt
gyér növényzet, a maradék,
szakadni kész gyökerü lét:
szakadéknak hajszolt csapat!
Aztán csak a csontig lemart
sebhelyes sivatag:
tagolatlan gránit, bazalt.
S a fekete moraj:
a láthatártalan talán
ég, talán ólom-óceán
egyforma hullámaival.
S a bibliai táj felett
gazdátlan kiáltás lebeg.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]