Vak szembe sajduló sugallat^*

Vak szembe sajduló sugallat! Opáltűz-félgömb ég alatt káprázó tündöklésbe alvad a verdeső-szárny mozdulat, nyugszik anyaöl-puha fészken. Az akácon reflektor-remegés. Már bolyhosodik a nehéz homály a fák meleg szívében. Ott felejtett apró zajok járnak az űrben tévedezve. Repeső bogár csillagot röpít fel az ibolya messze. Mindenből belső fény világít: mielőtt elmerülne, fénykör- bóbitát gyújtva még kiválik mohón sötétlő hátteréből. A láthatatlan nagy folyó! A füzek, a nyárfák a parton mozdulatlan ezüst viharban! Ág-ívre üvegesedő víz. Barbár tülök őscsönd alól: testetlen nyájat őriz. Felszikrázó, hunyó jelek. Mennyi ibolyántúli áram suhog, villámlik, sistereg egymás alatt, egymás felett a mindenségnagy éjszakában!