Árvacsalán, kásás-méz-közepű |
kamilla, pásztortáska, perjefű, |
ín-bordás méregzöld lapu, buja |
porcfű, lúdhúr, szívós tarackbuza, |
halvány-heges levelű lóhere, |
a tiprott föld koldus növényzete. |
|
A reves, gombás palánknál, odább, |
tűzbíbor-bársony sarkantyúvirág, |
égboltja a köszvényes bodzafa |
homályszívű tömör lombozata, |
de tömbjében váratlan tűzü rés: |
mozdulatlan ametiszt remegés. |
|
Egy halom gurdaly. Ágon dróthorog. |
Csorba téglákon zöldbolyhos mohok. |
Megszikkadt, ráncos héjú gallyakon |
üvegcsillám: kanyargó csiganyom. |
Az ól végében a két gömbakác |
belsejében angyalzöld ragyogás, |
a láthatatlan forrású smaragd |
fényben ezüstláng-hártyás bogarak. |
|
A cserepes, sajgó kéreg alatt |
formátlan fürtös létek rajzanak, |
még névtelen, még el nem különült |
sejtek, csírák bolyongják be az űrt, |
millió közt keresik azt az egy |
formát, amely nekik rendeltetett, |
tétova csápjuk mohón tapogat |
alakokat, színeket, szagokat, |
a mélyvilág homályos, méhmeleg |
|
árvacsalán, kásás-méz-közepű |
kamilla, pásztortáska, perjefű, |
ín-bordás méregzöld lapu, buja |
porcfű, lúdhúr, szívós tarackbuza, |
halvány-heges levelű lóhere. |
Általuk él az udvar négyszöge, |
árad, mozog reggeltől estelig, |
s legbensőbb rétegéig megtelik |
a mindenség nyers áramaival, |
barlangjaiban hangtalan vihar, |
szakadatlan sokszorozza a lét |
tajtékos-örvényes tenyészetét, |
hogy éjjel meleg szemhéjad alatt |
szilánkjai még tovább izzanak, |
hogy álmaid legbelső kapujáig |
valami égi derengés sugárzik. |
|
|