| Ó tűz-napok! Örvénnyel és szeszekkel, |
| keserű szerelemmel kábitók! |
| Szerelemmel, kifeslő félelemmel. |
| Ó éjszakák, nehéz álmot hozók! |
|
| Bozontos tájék, rejteket kínáló. |
| Húsos növények, tapadó szemek. |
| Roncs életem, te darabokra málló, |
| felednélek, és nem feledhetek. |
|
| Mit is tehetnék? Akármerre nézek, |
| jelkép már minden, s egyfelé mutat. |
| Az angyalok dadognak. Mily igézet |
| formálja eggyé minden szavukat? |
|
| Hány út kínálja magát a futónak, |
| de végül mind ugyanoda vezet. |
| Szeszek, szerelmek, örvény – meg nem óvhat, |
| se hit, se cél, se becéző kezek. |
|
| Kibukkansz mindig, végső tilalomfa, |
| egyetlen szemmé tágult borzadály. |
| Ki menekülni készül, visszatorpan, |
| s – gyötrő álom – rejtekre nem talál. |
|
| Ki maradhat meg? Mondd, iszonyú Egyszem! |
| Ki ember, ritkán kíméli a kor. |
| Kegyelmet oszt majd valamilyen isten |
| neki is. Mert itt nincsen irgalom. |
|
|