| A tenger éj a homlokod felett |
| villantja már sziporkás csillagékét. |
| Hanyattfekszik, ki él, bár nem feled, |
| mert folyton érzi sokformájú létét. |
|
| Feküdj csak. Sorsod úgyis rég kimérték. |
| Sötét hatalmak játszanak veled. |
| S megszerzi tán a hosszú benti békét |
| a hűs idő, mely lassan rád pereg. |
|
| Pár ezredév hegyet tetőz föléd. |
| Ki kérdi majd, mily kőzetekbe ásta |
| a vércsetorkú félelem jelét? |
|
| Fagyos világok messze villogása! |
| Segítsd elhinnünk: semmiség e lét, |
| míg átformálod szánk a hallgatásra. |
|
|