Emlékeidből eltünök^*

Botomat elhagytam az erdőn, nem félnek tőlem a madarak. Árnyéktalan és remegő a szitakötő pillanat. Hangjára figyel a patak, medrét egyre mélyebbre ássa. Emlékeidből eltünök, mint halak villogása. Ragyog a hegyek homloka, fák közt csobog a tisztaság. Alázatában egyre szebb, egyre átlátszóbb a világ.