Az arcod tóba ejted^*

Fény feszül – kék vadszeder szorítja már bokádat, álmaid alján ostoros izzás veri a tájat. Részeg darazsak: örvény gyilkos mézszagú fényben, gyümölcsök íze aszú a nyelves tűz ölében. Harmat nem oltja szomjad, reszket a gyenge fűszál, elér a nap fullánkja, hiába menekülsz már. Az arcod tóba ejted, megfényesül az árnyad. Kábult szemedre csapnak a fényes, fürge szárnyak.