Álomban utak fényesedtek. |
Sokáig bűvöletedben éltem. |
virágok szirma a szélben. |
|
Szél és folyó sodorta fényed, |
Indás feledés font körül, |
vad fű, burjánzó rengeteg. |
|
hogy önmagába szívjon át. |
Így élsz e mohó pusztításban |
|
Ezer formában itt lehetsz, |
mert őriz minden, mint a mag, |
s hogy szirmos létedet kibontsd, |
|
|