Áttetsző ködben^*

Virágot gondol a halottak megroppant koponyája. A szél rejtelmes jeleit konok sziklák arcába vájja. A bozontos táj sistereg, valami áram zúg a mélyben, csigák, moszatok, kusza indák derengő, fülledt sűrűjében. Áttetsző ködben a világ parázsló növényzöld szive. Hol az ige, mely beledobhat a lüktető láng-semmibe? Hol az a bálvány, hol az isten, hol ama tudás kútfeje? Milyen áldozat kell az égnek, mely feloldozást vérzene?