| Suhogó csendben dombon állsz, |
| szirmokat ejt a homlokod, |
| fejed körül az éles szépség |
|
| színek mozdítják szárnyukat, |
| lágy formák körül tekeregnek |
|
| Tárul a mélység, szétfutó, |
| Fény gyűrűz szálkás fák között, |
| nyújtóznak zsibbadt gyökerek. |
|
| Vízként ragyog a csorduló, |
| meg nem született pillanat. |
| e folyton mozgó héj alatt. |
|
|