A kert^*

Lángok perzselik a bozontos csendet, mohón egymásba nőtt füvek, dudvák, bokrok, virágok, imbolygó nagy fenyők. Lángon, füvön, bokron, virágon indák hulláma sustorog. Este a lombból kirepülnek a pelyhes csillagok. Kék mélység sodrában remeg a lábbal-felfelé világ. A földben néma seregek. És izzanak a fák.