Szél^*

A fák belülről izzanak. Szél borzong vörös hegyeken. Szavak mélyén a dolgok arca megfejthetetlenül pihen. Tavakban ingó tájra nézz, és megriaszt a kék varázs. A héj alatt zuhogva fut sötét, parázsló villogás. Hangokat tapogat a száj, koccanó, üres burkokat. Szemünk alján felfénylenek a mesebeli madarak. Sajgó tűzzel lobog a nap, hatalmasan és szárnyasan. Virágok illatáig érek, feloldozom magam.