Hajnali vázlat^*

Erős zene kél valahol, magasra szökken, meghajol, nagy aranytorkú madarak úsznak az érett nap alatt. Nyugodtan ingó távolok résein rezgő fény csobog, elindulnak a jegenyék, karjuk között feszül az ég. Fel-le mozdul, árad, megáll sugaras szálain a táj, tág kévéken az út felett imbolyognak a tehenek. Zuhogó hét sugárba nő a fényes szárnyú telt idő, hét oszlopa közt zúg a mély, part nélküli, hatalmas éj.