Amerre mennek, vad kutyák |
soványan, borzasan csaholnak. |
Elhullatták fogukat, csontjukat, |
homlokukon hozzák a sárga holdat. |
|
Mindenütt vidám zeneszóval |
|
Nehéz botokkal közelednek, |
szemükben megfonnyadt a zöld, |
befordulnak a pitvarajtón, |
megtántorul velük a föld. |
|
Szárnyas szavukat elveszítik. |
Recsegő csonttal elfeküsznek. |
Bogos, göcsörtös nagy kezük |
éjszaka sápadt lángokat vet. |
|
Sűrű eső veri a földeket. |
Fekete fényben látni őket. |
Mohó burjánban menetelnek, |
és megszállják az elhagyott mezőket. |
|
|