| Két napon át rekedten kiabáltunk, |
| testünk felett jajgatva álltunk, |
| harmadnap darabokra törtünk, |
| a nyirkos földön elhevertünk. |
|
| Most már kicsit se moccanunk, |
| romlott vérünk fekete tinta, |
| csírák pattognak csontjainkban. |
|
| Fekszünk a fényes fák alatt, |
| éj, nap szikrázva ránk szakad, |
| szárnyak suhognak, szél lobog, |
|
| Tornyot sajdít a messzeség, |
| zuhog a csillámzöld folyam, |
|
| Hát lássatok, hát sírjatok! |
| Kín fészke: romlandó husunk! |
| Kövekhez nem hasonlitunk. |
|
|