Mindenkori

Hadd lássuk, ezredszer is meg tudom mondani pontosan: mi van a mostnak kiszolgáltatott mindenkori világgal, hadd lássuk, mit kezd jelenvaló percem az egésszel, lássuk: az óra ketyegése, a lapátok csörrenése, a szívdobogás hogy jár-kél egymás mellett, egymás közelében megbízható ismeretségben, mint csakis embert izgató világszag, világillat, világdélután. Volt, nem-lesz találkozások a hangok között. Micsoda jelentéktelen kifogás mindig a csend az örök jelenlét ellen, mikor az értelem bírná olyan sokáig. De hát időnként csend lesz a test stúdiójában, és távolodó léptek az órák akusztikai képernyőjén, a szavak rádiójátékában, a dolgok műteremfelvételén, és olyankor meg- szólal a kimondó: hadd lássuk, ezredszer is meg tudom – – – – – –