Kis csendes óda

Életemet dicsérem most az égig. Mindenkié csak egyszer múlik: végig. Én tudom azt, hogy erről tudni szégyen s kis boldogság az egyetlen reményem. Mint egyszeregynél egyszerűbb nagy elvet, felfogadtam hát én is a szerelmet. A szerelem varázsolt, égett, békült s a feledtetés sikerült is végül. Szerelmem szép és mulandó szerelmem. Most így vagyok: én – saját magam ellen. És szép ez is, a diadalmas, álmos az eredeti óceán-halál mos.