Kotta

Látod, ez az alkalmi hárfa,
a hajad most mennyire betölti
színe hangjaival a délutánt
körülöttünk, órában, emberben, az idő
eldobog, este lesz, vége
annak a belső csendnek, melynek
véletlen szerzeményét
senki se hallja többé
többezer évig.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]