Olvas az éjszaka

A villám mindig egyetlen betű, az ég leírja s ki is ejti távol, már órák óta lesem, hallgatom, hogy mit betűz a vihar albumából. Talán idézet, figyelmeztető, zsoltáros, régi, mégis elfelejtjük, akár ügyetlen gyöngyhalász, e fényt ahányszor meg van, mindig visszaejtjük. Talán csak számol, mint az ágyúszó; hogy kimerülten, gyilkos égi dolgán el ne aludjék őrhelyén az éj büntető kedvű rendőre, az orkán. Valamit olvas most is; zivatar, vagy régi bölcs, ki nem nézheti tétlen, hogy itt a földön bármily nagy a baj, az írás titka hever észrevétlen.