Örökre ugyanott

Épp tántorgok valami fájdalomban. A rádióból dzsessz vagy orgona segít megélni s átérezni nyomban, amit én már nem értek meg soha. A világ kívül megtartja a rendet, úgy körüláll, mint régi madarak a szótalanul szónokló Ferencet a káprázó assisi ég alatt. Pedig én egyetlenegy szóra vágyok, amit már soha nem mond egy halott. De várom. S ez a titkom, kis barátok: ezért vagyok örökre ugyanott.