Örökre ugyanott
Épp tántorgok valami fájdalomban. |
A rádióból dzsessz vagy orgona |
segít megélni s átérezni nyomban, |
amit én már nem értek meg soha. |
|
A világ kívül megtartja a rendet, |
úgy körüláll, mint régi madarak |
a szótalanul szónokló Ferencet |
a káprázó assisi ég alatt. |
|
Pedig én egyetlenegy szóra vágyok, |
amit már soha nem mond egy halott. |
De várom. S ez a titkom, kis barátok: |
ezért vagyok örökre ugyanott. |
|
|
|