Szent szembeutazás
| A test mulandósága jut eszembe. |
| Téli beszélgetéseim a biztos halálról |
| a biztos halottal, ki éppen a kórházi ágy |
| és a nemsokára hóval megvetett halom közt |
| még meghallgat, kikérdez, várja a biztatást |
| s titkon a bizonyosságot, melyet megsejt |
| bármennyi kegyes hazudozásból. |
|
| A test maradandósága jár eszemben. |
| Személy szerint már mindegy, mit tudok róla, |
| rólam, az emberi sorsról és anatómiáról, |
| az egysejtűekről s a sejtburjánzásról a |
| soksejtűekben, a sok-sejtésűekben – |
| valamivel többet éppen a semminél – |
| ülök vele, velük, velünk, itt, vagy már |
| fenn a hegyoldal valamelyik korhadó |
| padján, mint valami csendesen kocogó |
| személyvonaton, tudván-tudva, hogy |
| születésünkkel meg is kezdődik a |
|
|
|