Van itt egy levél a példamutatás szent szervezetéből, úgy bújt ki a toll alól, mint a hideg
vízben lemosdott test, világos közléseit megismételték előtte legalább tízszer, és elsimult annyi
előző viszály a leheletétől, a történelembe vész megfogadható tanítása, utolsót csendülnek az
első vitatkozó kardok, és leül a virág, hogy valamely út mentén virítson mindannak, ami
elindul ide, hát hogyne örvendenék, lélek, a levelednek, mely velem is számol a
porszemnyi Európában milyen tengeres, milyen villanyvilágítással sziporkázó, milyen
ipari csilingelés mindez az önmagára itthon, vidéken is csendesen büszke éjszakámban. Tessék elolvasni itt előttem a frissen érkezett idei fákat. Levélről levélre élet az ember feje. Ki
írta a fejemet, melyik klasszikus vállal ilyen jövőt is: élek, élek, élek. |