Egérutak

Az erdő hangulata, mész és fal illúziója. Összhangok, melyek nem épülethez tartoznak, de nem is növényiek. Rács. Álló testek rácsa. Erdők, tömegek. Egérutak, igen, de nem az emberek között. Egérutak, igen, de nem a dolgok között, igen, de nem emberek és dolgok között, emberek, dolgok és eszmék között. Valami számára egérutakon áthatolhatatlan a világ. Azt hiszem, ezt megjósolhatom, mert nem az a kétséges, hogy beválik-e, hanem, hogy mikor hiszik, épp kik azok: maga futóhomok és ingerlékeny, maga áruló és szemérmes, maga rászedhető és hű, maga megalázható, és különben is maga csak halálig magasodhat, de itt egy fal van. Valahol ott fenn, valahol fejmagasságban mindig az arcom előtt a Bastille ablaka.