Ez a nap
Nézem a hosszú havazást, mint régen. |
Mit néz az ember romjain? Ki tudná |
ezeket a hegyeket még egyszer úgy |
szeretni? Az támaszthatná fel, amit |
átéltek, éreztek, amit éltek. Nézem |
a hosszú havazást, mint régen. Mit |
csinálsz, hogy mindennap megnézed, |
mindennap felemlegeted, elolvasod, |
meghallgatod a házakat, a képeket, |
a holtakat, a csatatereket? Őrzöm |
magamban ezt a napot, ezt a népet. |
Amit velem mondat ki, nem mondatja |
ki senkivel ez a föld. Most érzem |
az arcomból, az összeszorított szám- |
ból, ahogy szembe fúj a szél, az ő |
arcát, a mama mogorva kis fejét, őr- |
zöm nagyanyám. Ki tudja ezeket a hegyeket |
még egyszer így szeretni? Az feltámaszthat |
engem. Nézem a hosszú havazást, mint régen. |
|
|