Homérosz

Gyere velem, mutassam meg az alkonyatot, nem tudom idehozni. Egyenként kell megtapin- tani az esték lemezeit, amint a könyvlapokat, hogy pirosát lássad, hogy pirosát halljad, hogy pirosát emlékezd. Itt áll mögöttem, fölöttem ház-Homérosz, akiben lakom: vak kor. Engem lát ki magából.