Az előreküldött levél

Meghalnak ismeretlenek, s itthagynak engem a földön. Nem lehet akárhányszor feltölteni a tömegsír alakú országokat, végül is egyedül fogok maradni. Gondolok erre, miközben mint a zivatar elől a postakocsik, úgy menekülnek át rajtam a közösen látott képek. Minden hatására bármit állíthatok. Olyan szép az élet s az életen túl az emlék. Kár, hogy mindez egyedül a másé marad, éppen csak ezt sajnálják a betegek és a sebesültek is, akiknek ereje hanyatlik ugyanazon az éjszakán, mikor az enyém kél. De hát egyetlen kor sem örökre viselhető ruhája az igazságnak. Vajon ha elfogy a vér, vége szakad a történelemnek? Európában örökké álmodni lehet egy régi levélbe való mondatot még. Meghaltak ismeretlenek, s itthagytak engem a Földön.