Eső-orgonák este

Pislog, pislog, valaki pislog,
tenyérbe támasztott állal valaki
elalszik, tenyérbe támasztott homlokával.
Jaj de idegen lehetsz, ha tőlem távol
úgy érzed: egyedül hagytalak. Az élet
igazán személyes körülményei ábrázolják
ezt az éjszakát is. Nekem miért jó,
vigasztaló az, ha az emberről sokat meg-
tudtam magamtól? Szenvedtem érte,
mért vagyok mégis boldog így? Lehet,
mindennel csak a nyugalmat kellene erősítni,
lehet, mindenből erőt kell gyűjteni, lehet. A
nyitott ablakon túl az eső-orgona vékony
ujjai sírnak. Tudom, hogy vissza fog hozni
hozzám Johann Sebastian Bach tizennyolcadik
századi szerelme.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]