Eső-orgonák este
Pislog, pislog, valaki pislog, |
tenyérbe támasztott állal valaki |
elalszik, tenyérbe támasztott homlokával. |
Jaj de idegen lehetsz, ha tőlem távol |
úgy érzed: egyedül hagytalak. Az élet |
igazán személyes körülményei ábrázolják |
ezt az éjszakát is. Nekem miért jó, |
vigasztaló az, ha az emberről sokat meg- |
tudtam magamtól? Szenvedtem érte, |
mért vagyok mégis boldog így? Lehet, |
mindennel csak a nyugalmat kellene erősítni, |
lehet, mindenből erőt kell gyűjteni, lehet. A |
nyitott ablakon túl az eső-orgona vékony |
ujjai sírnak. Tudom, hogy vissza fog hozni |
hozzám Johann Sebastian Bach tizennyolcadik |
|
|