Fréziák

Két arc táncol a rádióban, a hangjukat látom, nyugtalan érzékeim kölcsönadnak egymásnak álruhákat. Ó csak egyik szememen végigborongó látvány, csak egyik fülemen bejutó muzsika. Egyedül fél világ vagyok, ha elképzelem magunkat veszélyben. A nagy fákat messziről fújja szépen a szél. Ha sötétben egyedül maradok vele, a frézia illata tudja egyszerre elhitetni a meztelen halál s a meztelen szerelem jelenlétét. A legnagyobb messzeség egy üres szobában lakik. Negyvenmilliárd idegen jön-megy folyton a szeretők körül, nyilván előbb-utóbb elsodorják egymás mellől őket. Látod, egyetlen gyermekünk ez a szép lassan életet kitevő emlék, melynek láttán ismerőseinknek nyugodtabban jut folyton eszébe, hogy ketten voltunk.