Éjfél

Ajándék papírom. Levél van rajta. Viszi a tegnapi szél. Az, hogy mindent tudok már, az, hogy mindent tudnék, ha életem nem feledkezne bele a részletekbe. Az, hogy rólad tudok, aki messziről világítasz nekem a távol ruhái alatt nappali fehéren. Nyári éjféli szél a posta, mellyel most egyetlen szóval betakarhatlak, ott, ahol vagy, ahol rám se gondolva alszol a semmi ölében, ismeretlen. Látod, itt ez a papír az egyetlen ruhád: a kép, mellyel folyóiratban, életrajzregényben, filmben majd megjelenhetsz a távoli jövő reggelein és délutánjain, merengő idegenek előtt. A semmi, ha asszonyi társa van, megmarad egyetlen időket átütő akaratból. Van ilyen ajándék szerelem, egyetlen szóval betakarlak, ha nem kell, ha kell, ha én akarom, ha mégis akartad.