Nürnberg. Szent Jeromos szobája
Heverészik az eső, most érkezett, |
ráér a reggel, olvasgatunk. |
Ablakom előtt oroszlán-idő, |
a tinta lőpor-előtti, betűre |
várva könyököl egymással szemben |
a toll és a papír, arcom a fal: |
négyfelőlről néz be a világra. |
Azt a rézbe metszeni való sarkot, |
mely a fej örök hangulatával hat |
majd mindenkire, még itt is, még |
ma is, nálam is megtalálod. |
|
|