A Luxembourg-kert

Verebek futóhomokja. Alszik a körkörös zöld, piros szemei nyitva. Itt van a legyecske, a méh, megérkezik mindenki a XX. századi Ázsiából, Afrikából, Amerikából, s előző társalgásait folytatva, végig- sétál a kerten. Csak a kert látja önmagát teljesen, nagyon, folyton. Ez a kert ember: amilyen lehet az ember, ha valóban kertnyi már. Ha megművelt, ápolt kertnyi.