(Egész nap szerszámok voltak a kezemben, kezem ügyében, kapkodtam mindenért,
hogy bevégeztessék, s eljött az este.) Máris különösnek érzem, hogy mikor alszom, semmi sem kell a
kezembe, hogy csak így üres kézzel vágok neki a behunyt szemű éjszakának. Ugyan, hát mit tudok
tenni puszta kézzel ott egymagamban! De igazán csak a szememmel akar szembenézni az álom,csak
számára van feladata? Vagy odaát is van minden, odaát is várnak ugyanazok a szerszámok, odaát
mindent ugyanúgy teszek meg? Egy éjszakabeli nappalban, egy szememben élő kezemmel. S ha
álmomban elalszom, álombeli szememben is ott vagyok egészen, tettre készen. Most már valahol
örökre ébren leszek. |