Erdőre, hegyre, holdra

Vonatablakban könyökölve hallgatom, hogy csattognak a függönyök ki az éjszakába, mintha a történelem szent játékszerét, a lobogót csattogtatnám egy bizonyos irányba lovagolva, a holddal párhuzamosan, a folyóval párhuzamosan, most rá a folyóra, rá az erdőre, rá a tájra, a holdra, a diadalmas idő hátán, az éjféli vonaton.