A vasúttól kicsit távolabb

Szálló és futó árnyékok festik kékre a havat. Itt van az egységes télidő. Minden kar a maga tükrében, szétszórtan kifejtve. Aztán jövőre megint sorra kerül. A vonatablakból láttam a hófoltos ritka erdőben Piroskát és a farkast, de megint csak nem segíthettem, amint gyermekkorunk óta semmiképp nem szólhattunk bele. A világ egységét megbonthatatlan történetek őrzik. Ha üldözni kezded őket, elmenekülnek, szerte szaladnak, az erdőn túl megint csak összeállnak. A vasúttól kicsit távolabb.