Tél

Megint a kéket választotta a besütő reggeli fény. Ott tündöklik a szemközti falon, a többi szín mint a becsukott könyv: csak címe van. Tényleg hideg van ebben a szobában. Beszorult há- rom fűtetlen éjszaka. Kicsap az újság- ból is, hogy végre kitárom. Nem szere- tem a hideg papírokat. Tulajdonképpen sokezer kötetes könyvtár az igazság s benne a lélek: boldog egércsalád. Ál- momban is csak veled laktunk, és sokáig szerettük egymást. Háromszor estünk össze az emlékezésben. A szokásos neszek éb- resztettek, bútorok reccsennek a másik szobában. Kivel lakik a kor, hogy szüntelen veszekednek? Múzsája a szörnyű, szomorú tájékozatlanság. A szomszédban valaki szerzett egy majmot. El fog pusztulni. Ezeket a teleket még Apáczai Csere János se bírta. Igen, a könyveket nem egérnek írják, de egerek számára is használ- hatók. Ez a kettősség szakít szét erőre és gyengeségre, – szakít szét bármit, de nem engem.