(A legmagasabb fa)

Hív ez a ház mögötti kert. Kapaszkodom a mondatokba, melyek akár az ágak, át- hajlanak a hatások felett, keresztül- kasul szövik a szomszédság felett is a kert egét, fel akarnak mászni a falu fölé a legmagasabb diófára, az anyanyelv hangjai közül kinézek, amerre lement a nap, még kék a gyermekkori táj. Hazám, ez a ház megetti kert, kék hegyekre néz. Ott van a világ, ma- dárnak való, aki repülni tud. Én csak olvasok, ahogy levelenként megissza az ősz az ágak szomját.