(Szél)
| Nyugalom ring a fáknak tetején. |
| Én sétálok most arra, szellemem. |
| Látszik, ahogy lépteim alatt be- |
| süpped a fény, de csak a csillagok |
| felől látható. Mint a halál, olyan |
| messze van önmagától a teljes: va- |
| laha világ volt, valaha világ lesz, |
| most közérzetem olvadt aranya – ősz. |
| Járkálni kell kicsit odafenn a táj |
| tetején, míg itt pihennek a hidak, |
| a ködök, a kardok, a hantok, a csontok, |
| az elszórt kalászok. Felnéz egy fiú, |
| és semmit se lát most, semmi egyebet, |
| csak a szélben ringó fák tetejét. Hon- |
| nan is tanulja az ember az ilyen utakat, |
| ahol nyugalom ring a korok tetején, |
|
|