Annyi háború van a földön
Annyi háború van a földön, |
mért kezdjünk mi is háborút? |
Száz évem idegenben töltöm, |
veled egy délután ha jut. |
Mit kívánsz még a győzelemhez, |
s ha akarod, sokáig meglesz |
négy tenyér közt e csöpp sarok, |
nem színpadnak s nem csatatérnek, |
csak lakni benne, míg lehet, |
s lehet, hogy itt utol se érnek |
vagy ittfelejtenek neked. |
Engedek inkább, kedved töltöm, |
csak mert ez mind eszembe jut: |
annyi háború van a földön, |
mért kezdjünk mi is háborút. |
|
|