Tavaszi reggel

A bagolyra itt virradt a reggel. A költő utolsó verssora. A költőre itt virradt a reggel, hát ne menjen most már sehova. A felhúzott patakok ketyegnek. Még huszonnégy óra fegyelem. A bagolyra itt támadt a hajnal, mint valami elmúlt szerelem. Már kibújt a fű, a föld szakálla. Mint virrasztó férfiarc a föld: éjszaka kékes, reggel sápadt, egy ideje most szakállas-zöld. A tükör előtt, mint nyakkendőcsík, mint patak, mely nem foly sehova, úgy kanyarog most az ég nyakában a költő utolsó verssora.