Anyácska

Szeretlek, és már nem szeretlek, mikor már mindegy, meghalok. Azért hazudtam azt, hogy benned anyácskát nyertek a napok. Egy szerelemnek szó-gyümölcse úgy élhet köztünk, mint gyerek. Futólag meg is simogatják a bácsik, nénik, emberek. Hogy fel se nő, hogy hova fajzik, az már a jósors dolga lett. Mert agy hever az ágyainkon s ágy csábítja a szellemet.