Fürödjünk fűben
Az alkony nem szégyen – mondta, |
s felvonta szemöldökét. Aztán |
megmagyarázta: agyunk naponta már |
csak környezet néven mosakszik, |
s a kései testnek is más kalandok |
esnek jól, nemcsak az élet. |
Például fürödjünk fűben, a zöld |
úgyis változatlan erejű, százezer |
éve izgat. S mégsem volt mindenkié. |
Nekem már szeretőm, ezért szoktam |
kinézni, mikor csak tehetem, mindig |
az ablakon, s ha akarod tudni, |
hátad mögött a te füveiddel is |
|
|