Idegen dal

Vannak idegen ritmusok. Ez a fa se tudna úgy bólogatni, mint a pálmák. Valahol zene kíséri az alkonyodást. És csörömpölve fut valakinek az ujja körül egy vonat, egy kulcscsomó. Hallod a mindenhol megszólaló füstöt? Szagold meg ezt a színt, milyen kék, milyen szeretnivalóan tiszta, és ég, ég, mint az élet – érzed a hangját? Ki tudja, mióta téged is magával rántva porlik, pusztul az egész, s még mindig ép.