Ébren

A láz se él meg bennem. Elpusztul abban a kősivatagban, mely most betölt. Izraelemet élem. Vándorolnak bennem, a fekete tűz felől, az apokalipszis városain át. Sétálva taposom el a gonoszt. Most pusztítok, most égetek. Tudom, hogy mennyit vihetek magammal, hogy még valaha begyógyuljanak nyomomban a megpróbáltatások sebei. Túl sok sem maradhat, – a világ érezze csak elszakított szerelmeseknek magát. Engem is ébren tart a halálon kívül még egy rettenetes emlék.