Régi állomáson

Ó, kedves századforduló, fakult fényképen barna hó, a sok esernyő és kalap és visszasütött még a nap – azóta robog a vonat, időnként kiszállna a kor kicsit sétálni valahol, egy hűs fasor, egy ódon tér – De meg nem állunk semmiért, tavaszon, őszön át robog, a tetőn golyózáporok, valami csipkét ráz a szél, még mindig lánykori fehér, az ablak odacsípte, és most lobog, mint a hóesés.